Rony Yeats, Emlyn Hughes, Ian Rush, Steven Gerrard. Csak néhány név azok közül, akik csapatkapitányai voltak a Liverpoolnak. Most Jordan Henderson viseli a karszalagot - de vajon meddig?
Egy kis történelem, a teljesség igénye nélkül
A csapat első kapitánya Andrew Hannah volt, aki az 1890/91-es szezonban még az Evertonnal nyert bajnoki címet. A Liverpoolt 1892-ben alapították, és mivel igen erős szálak fűzik egymáshoz a két klubot, nem volt nehéz Hannah-nak, hogy történelmet írjon: már ebben az esztendőben ő lett az első olyan futballista, aki mindkét liverpooli klubnak volt a csapatkapitánya.
A skót három évig volt a góré a játékosok között, majd többen is követték őt, de a századfordulótól Alex Raisbecket érte a megtiszteltetés kilenc szezonon keresztül. Hannah honfitársa is védő volt, de ő azzal írta be magát igazán a történelemkönyvekbe, hogy ő volt az első csk Liverpoolban, aki magasba emelhette a bajnoknak járó trófeát. Azért megemlítem, ekkor Tom Watson volt a menedzser, aki 1986 és 1915 között látta el feladatát.
Arthur Goddard, Harry Lowe és Ephraim Longworth is több szezonban volt csapatkapitány, Don Mackinlay azonban hat idényen át viselte a karszalagot (1922-1928). A védő 19 évesen, 1910-ben debütált a Liverpoolban, majd 30 évesen kapta meg a karszalagot, amit távozásáig viselt is.
Kicsit ugorjunk az időben, egészen a Bill Shankly-korszakig. Ugye ő volt az a skót menedzser, akinek az irányítása alatt a Liverpool az igazán nagy klubok közé emelkedett. 1961-ben, két évvel a kinevezése után, megtalálta a legideálisabb játékost a kapitányi posztra Ron Yeats személyében. A kőkemény védőt Tommy Smith követte három évig, majd Emlyn Hughes-ra esett a választás (1973-1979). Érdekes, hogy Kenny Dalglish csak egy évig volt csk (1978). Az 1980-as években, amikor a Mersey-partiak sikert sikerre halmoztak, Graeme Souness (1982-1984) és Alan Hansen (1985-1988, 1989-1990) voltak azok, akik leginkább tekintélyt tudtak maguknak kivívni.
Ian Rush (1993-1996) és Jamie Redknapp (1999-2000) sem véletlenül hordhatták a karszalagot, hiszen kiváló játékosok is voltak egyben. Sami Hyypia (2000-2003) óriási megtiszteltetésnek vélte azt, hogy csk lehetett, nem is csoda - ha a város szülötte lenne a finn, ugyanolyan elismerésben részesülne, mint Jamie Carragher, aki meglepetésre nem volt csapatkapitány, csak helyettes. De nem akárkinek, hanem Steven Gerrardnak. A középpályás már fiatalon, 2003-ban átvehette a karszalagot akkori menedzserétől, Gérard Houllier-től. És egészen 2015-ig senki nem kérdőjelezte meg, ki is az úr az öltözőben.
Van jobb megoldás Hendersonnál?
A jelenlegi keretben talán nincs. Nyilván, egyikünk sem ismeri személyesen a játékosokat, de azért lehet érezni, kinek van tekintélye, és a játékosok nyilatkozataikból, reakcióikból is lehet következtetni arra, kit tisztelnek igazán. Amikor Henderson megkapta a karszalagot, megérdemelte a kitüntetést. Brendan Rodgersnél visszaküzdötte magát a kezdőbe, sokat fejlődött, és minden rendben is volt, amíg meg nem jelent a hangulatromboló Mario Balotelli. Egy meccsen kis híján összeveszett Hendersonnal azon, ki rúgja a büntetőt, de az angol nagyon okosan ráhagyta a csatárra. Vajon Balotelli megtette volna ezt Gerrarddal? Aligha, bár nála sosem lehet tudni.
Az ideális csapatkapitány igazi vezér az öltözőben, a pályán és a stadionon kívül is. Hendersonon nem érzem, hogy mindenki elfogadná csk-nak, de viszonylag régóta játszik a klubnál, így másra nem is lehet ráruházni ezt a feladatot. Lucas Leiva és Martin Skrtel jöhetne még szóba, de előbbi sérülékeny, sokat hiányzik, míg utóbbin nem érzem azt a vezérszellemet, amit azért Hendersonon néha lehet. A középpályásnak viszonyt még nagyon sokat kell tanulnia, és ahhoz, hogy megőrizze jövőre a is karszalagot, többet kell kihoznia magágól, és ez a pályán mutatott teljesítményére is igaz. Nem tartom elképzelhetetlennek, ha jövőre Mamadou Sakho vagy James Milner lenne a csapatkapitány Jürgen Klopp döntése értelmében.
